nincs már út és kereszt sincs nélküled
amerre nézek minden oly üres ha nem vagy ott
egész lényemben hiányod lüktet
és a vágy hogy érezzem újra körbefon karod ...
türelem várakozz s kifőzök én, ütős hazait, art poétikát.
Rímélesztősejtek segítsetek, szócefrém forrj, érj velem,
jéghideg lehelettel hűtelek, bundában állsz, te végtelen.
Pálinkás jó reggelt! Egyszer talán így köszöntelek velük,
áldomást iszunk, összeölelkezünk, majd ihletet nyerünk! ...
Én őszintén mondom, most már az is vétek,
ha belsőigazságotok ti mármost keresnétek.
Ami a szívemen a számon így bevezetnélek,
ateistai keresztrejtvény, Isten, szeret téged.
Egy tükör, amely arcképet rejt, nyugalmat érzek és üdeséget. Ha belenézek, látom magam. S most megrémülök, hisz más néz vissza rám. Az előbbi kép elillan, és rájövök, az idő elszaladt igen gyorsan.