KulturSzalon

Tehát, amit önmagunknak tartunk, alapjában véve két nagy „erő“ irányítja – a psziché két nagy összetevője, a tudat és tudattalan. Számomra sokáig érthetetlen volt, hogy mit is nevezünk tudatnak. Csak nagyon hosszú idő után „villant be“, hogy a tudat nem azonos a gondolkodási móddal. A hétköznapi gondolkodás voltaképp nem más, mint egy logikus, elemző vizsgálat. Ennek a gyorsaságára, összetettségére mondjuk azt, hogy valaki „okos“ vagy kevésbé az. Ezt a gondolkodási módot próbálják megtanítani nekünk első éveinkben, és az iskolában (nem túl sok sikerrel). A tudat azonban nem ez, inkább úgy fogalmaznék: szellem, szellemiség; az absztrakt, elvont gondolkodás, ami a fizikai világtól képes elvonatkoztatni. Képes meglátni a mély összefüggéseket, képes téren és időn át keresztülhatolni, és mindenben és mindenkiben felfedezni valódi, legbelső magját.

 

Bizonyára találkoztál már – bocsánat, nem tudom szebben kifejezni – szellemileg gyengébben fejlett gyermekkel (esetleg felnőttel). Az emberek többsége az ilyen személyekkel való kapcsolatában megdöbben: annyi szeretet, bizalom, ragaszkodás, feltétel nélküli elfogadás, hit és szabadság van az ilyen emberkékben, hogy az számunkra megdöbbentően hat. Igen, a tudat (szellem), és az ész ennyire különböző és ennyire független egymástól. A nagyon okos ember lehet, hogy képtelen valódi önmaga tudatára ébredni, míg az „egyszerű lélek“ szinte mindig azt teszi – tudattalanul, vagyis ösztönösen (na, most jól bekavartalak). Mert a szellem az pontosan tudja, hogy ő nem csupán az a test, amit látsz, nem csupán az ehhez a testhez tartozó lélek, hanem ezen felül még valami egészen más is. A legismertebb nézetek szerint, az ember voltaképp három részből áll: test, lélek és szellem. Ez a hármas felosztás az egyik legfontosabb felismerés, amit az ember megtehet. Az ember a saját életét (önmagát) ezen a három szinten élheti meg. Ezeken a szinteken szaladgálunk állandóan le és fel. A legalsó szint a fizikai szint (a test), középen a lélek szintje (tudattalan; ösztönök, érzelmek), és a legfelső szint a tudat (szellem) szintje.

 

Tudattalan. Amikor a kártyalapok értelmezését tanultam, egyik legtöbb gondom a Hold lapjával volt. Ez a lap a tudattalant, a félelmeket, az ösztönöket jelképezi (röviden). És amikor a horoszkópot kezdtem el tanulmányozni, az egyik legtöbb bajom szintén a Holddal volt! Alapjában véve az asztrológiában is ugyanazt mutatja a Hold, mint a kártyában. Csak itt már sokkal részletesebb leírásokkal találkoztam a konkrét értelmezésekkel kapcsolatban. Nem értettem, mondhatnám, az Istennek se. Vízöntő Holdam van (a Hold jegy nem azonos a Nap jeggyel!, a Nap jegy az, amire azt mondod: én Bika vagyok, vagy Kos, vagy Halak, stb.). Szóval a Hold jelentései valahogy így hangzanak: anya, anyaság, ösztönök, félelmek, tudattalan, tehetség. Ez eddig érthető, megmutatja a kapcsolatunkat ezekkel a dolgokkal, vagyis: hogyan viszonyulunk az anyához, az anyasághoz; milyen a kapcsolatunk a tudattalanunkkal, milyen az ösztönös viselkedési formánk, és mihez van „őstehetségünk“. Mindezt pedig annak a jegynek az alapján, amelyikben áll. Ha van köztetek Vízöntő Napjegyű, akkor az már találkozhatott a Vízöntővel kapcsolatban ilyen leírásokkal: szabadság, függetlenség, forradalom, eszmeiség, különlegesség (másság). Na, a kettőt rakd össze, és máris nagyon sok mindent megtudsz rólam.

 

1. Különleges viszony az anyával (különleges anyaság, sose voltam anya, és már valószínűleg nem is leszek, de mégis sokan érzik bennem az „anyát“. Anyáskodónak tartanak, pedig én nem gondolom magam annak, és az öcsém voltaképp az én „anyaságom“ alatt nőtt fel. Anyám ma is gyakran azt mondja, amikor róla beszél, hogy „a fiad“, pedig az ő fia, és – főleg kisgyermekként – a tesóm is gyakran mondta nekem, hogy „anyu, vagyis, izé...Ági“). A legérdekesebb azonban az, hogy a karcaim – bár sokszor kapcsolatban vannak ezzel a témával – mégsem erről szólnak. A te karcaid vajon milyen kapcsolatban állnak ezzel a témával?

 

2. Ösztönös reakciók – a „vészhelyzetben“ hogyan reagálunk, amikor nincs idő gondolkodni. Valójában nem létezik számomra „vészhelyzet“, fizikai síkon bármit megoldok, az egyetlen gondot az okozza, amikor „bezárják“ a gondolataimat vagy érzelmeimet (lelki szint!). A visszautasításra szabadságvággyal reagálok. Talán ezt a szabadságvágyat is felismerted a karcaimban. A te ösztönös reakcióid milyen kapcsolatban állnak a karcaiddal? El tudod dönteni, mennyire használod a tudattalanod?

 

3. Eszmeiség, különlegesség, másság... no comment... Tehát a Hold, a tudattalan (a psziché egy része) mindannyiunknál működik valamilyen módon. A karcaink érintik ezt a területet, de nem biztos, hogy teljes egészében erről szólnak! Könnyen nyakon csípheted a tudattalanod, ha arra gondolsz, hogy természetesen ide tartoznak az álmok, a fantázia, a megérzések, akár a jóstehetség is.

 

De én leginkább egy valamire lennék kíváncsi. Volt-e olyan tapasztalatod, amikor azt mondtad: „... ó én ezt már tudom...”. Amikor nem tudtad, honnan tudod, hogy valamit hogyan kell elkészíteni, megoldani, csak egyszerűen tudtad. Volt-e olyan, amikor tudtad, hogy mindjárt csörög a telefon, amikor tudtad, hogy valami baj fog történni, amikor…hm....csak ránéztél egy kismamára és tudtad, hogy fia vagy lánya lesz. Vagy ezekhez hasonló tapasztalatokban volt-e részed?

 

 

Csak nézzétek meg, és gyertek velem muzsikálni..... csak hagyjátok, hogy szív a szívvel összeérjen.......