KulturSzalon

Szóval az EGO...ő minden bajunk okozója. De mi is valójában az ego? Jó kérdés, kutatják és kutatták jó páran. Echart Toll A Most hatalma című könyvében az addig nem igen érthető hókusz-pókuszokat világossá tette. Alapjában véve pszichológiai alapokról kiindulva rengeteg olyan dolgot mond el, amely már megtalálható a taoista elméletekben is. Mindannyian tudjuk, hogy valamiről nehéz objektív véleményt alkotni, ha az adott témában épp érintve vagyunk. Így van ez akkor is, amikor önmagunkkal „beszélgetünk“. Biztos hallottad már ezerszer a jó tanácsot: lépj hátra, és nézd kívülről a dolgokat. Ez azonban nem is olyan könnyű, mert kétségbeesetten kapaszkodunk abba, amit meg akarunk oldani. Szóval, leegyszerűsítve a dolgokat Toll azt mondja, szokd meg a gondolatot, hogy nem vagy egyedül. Egész pontosan, hogy sokan vagy. És ez a sok néha beszélget, sőt veszekszik benned egymással.

 

Mond, mondta neked valaha valaki, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha néha magaddal beszélgetsz? Szerintem nem, tehát ez a kiinduló pont: sokan vagy (Jung is mond valami hasonlót, és az ő archetípusait megértve, ez a gondolat már sokkal könnyedébben elfogadható). Szóval, a gondolataidban Te az egóddal azonosítod magad, amit gondolsz, az vagy Te. És ha nem jókat gondolsz, akkor nem érzed jól magad. Ez egyszerű lenne, ha csak ennyiből állna, de folyamatosan hatásoknak vagyunk kitéve. Ezek a hatások pedig nem mindig azonosak az akaratunkkal – egyszerűen nem az történik, amit akarunk, amire vágyunk. És ezen az ego jól berág, dühöng, megsértődik és rágódik, vagy egyszerűen meg nem történt dolgokon elmélkedik, olyan szinten, hogy "ajj, mi lesz akkor ha" (aggódás).

 

Toll azt mondja, figyeld meg a gondolataidat. Aggódsz – mi a fenén? Valami olyan dologtól rettegsz, ami még sem történt. Megsértődtél – ugyan miért? Nem vagy azonos az egóddal, hisz most is csak figyeled őt, ha pedig nem vagy vele azonos, akkor ő sértődött meg és nem Te. Nem tudom érted-e, nagyon finom gondolatok és nagyon nehezen megvalósítóak. Szóval az alapvető tanácsa úgy hangzik, hogy maradj a MOST-ban. Szó szerint – ne a mában, a jelenben, hanem ebben az adott pillanatban! Ebben az adott pillanatban mit csinálsz? Olvasod a bejegyzésem. Ebben az adott pillanatban nem érdekelnek a számláid, nem érdekelnek a nézeteltéréseid, de vajon képesek vagyunk-e mindig az adott pillanatban maradni? Nem a múltban, nem a jövőben – hanem az adott pillanatban. Furcsa és nehezen érthető gondolatmenet, amikor az adott pillanatban való tökéletes jelenléttel vizsgálod a múltat – de nem lehetelten. Ilyenkor sikerül meglátni a múlt és a jelen „titkos“ összefüggéseit. Ekkor tudod kristálytisztán érzékelni, mi miért történt és mi minek a következménye.

 

Sokszor és sokan mondják, hogy a „múltban élek“ és soha nem tudtam megmagyarázni, hogy ez nem így van. Nem élek a múltban, csak a múltat vizsgálom, hogy megérthessem a jelent…szóval, csak figyeld meg a gondolataidat. Ne bíráskodj felettük, ne akard eldönteni, hogy jók vagy rosszak. Csak figyelj. Ne akard elüldözni őket és ne akard behívni őket. Csak figyelj. Hamarosan észreveszed, hogy olyan dolgon elmélkedsz, ami jelen pillanatban nincs is az életedben. Ekkor se bíráskodj, ne ítélkezz, hogy ez jó vagy sem. Csak engedd el ezt a gondolatod. Bármilyen hihetetlen, így megismered az egód...megismered és képessé válsz arra, hogy kilépj belőle.